Beszámoló-Visegrádi Palotajátékok(péntek)

Egy igazán melegnek ígérkező nyári reggelen, elemózsiával felrakodva szálltunk kocsiba, hogy ellátogassunk a Visegrádi Palotajátokok nyitónapjára. Már reggel 8-kor égetett a nap, de a hangulatunkon ez mit sem változtatott.
Érkezésünk után üdvözöltük a már egy napja táborozó csapatot, akik lelkesen készülődtek a nyitó felvonulásra. Palotás kisasszonyok, apródok, fegyvernökök, és a vezérük teljes harci pompában várakoztak, hogy megkezdhessék bemutatóik sorát a kíváncsian várakozó néző seregnek.
Nem sokkal 10 óra után a menet elindult. Díszes ruhák, minden korból, és térségből. Lovagok, páncélosok, teljes fegyverzetű nehéz lovasság, gyerekek, felnőttek, ifjak és kevésbé ifjak. Mi mégis egyetlen csapatot vártunk igazán. A jól ismert arcokat, kék sárga ruhában. A zászlókkal, dobbal, és egyéb kellékekkel felvértezett Vértes Egyesület csapatát. Kicsik és nagyok egyaránt hősiesen viselték a komoly terhet, amit a süveg, és a köpeny rótt rájuk a 30 fokos hőségben.
Csillogó szemmel vonultak be a vár kapuján, ahova mi, civilek már nem nyertünk bebocsájtást(jövőre már én is a jelmezesek táborát erősítem ígérem, hogy a beszámolómból ne maradjon ki egyetlen érdekes jelenet sem).
Pár perccel később a megpróbáltatások után sem meggyötört csoport visszatért a táborhelyére. Volt aki sétálni indult, volt aki megpihent, hisz aznap még két bemutatózás is várt rájuk. Szerencsére a bőséges lucskos káposzta ebédre új erőt öntött beléjük, hogy rögtönzött harci jelenetet mutassanak be vásársor végén kialakított előadótéren, majd fél órával később megkezdhessék az aznapi főbemutatót a Salamon Torony igazán korhű színpadán.
Sajnos az első bemutatóról ismételten lemaradtam, de szerencsére szemfüles férjem, segítőm oda is kísérte a csapatot, és a fényképek között erről is láthattok megörökített pillanatokat.
A Salamon Toronyba viszont én is elkísértem őket, és velük izgulva néztem, fényképeztem végig a bemutatót. Teljes fegyverarzenált sorakoztattak fel, remek kerettörténettel, a háttérben folyamatosan szóló dob tökéletesen fokozta a közönségben is a feszültséget az egész bemutató alatt. Ez után szabadult fel igazán a csapat. A tábort felhőtlenül beszélgető apródok, palotáskisasszonyok és fegyvernökök lepték el. Előkerültek a gyümölcsök a zsákokból, és sorra teltek-ürültek a kupák.
Már esteledett, amikor fájó szívvel búcsút intettünk az egész hétvégére sátort verő seregnek, akiknek szemén még most sem jelent meg a fáradtság legapróbb jele sem.

 

Szólj hozzá! Címkék: fotó kultúra beszámolók hagyomány visegrád
 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...