2010 Október 3. Csákvár, Szent Mihály napi pásztortalálkozó és lovas nap

    Borús napra ébredtünk az első októberi szombaton és a kedvem is beárnyékolta, hogy Gyaur paripám nem volt itthon. Így a gyerekek és kezdők lovagoltatásához használt kancánkat, Csalfát nyergeltem fel huszár szerzámzattal és király-monogramos piros sabrakkal. Ő viszonylag ritkán rúgja le a csillagokat az égről.
    Erre a lovas napra, úgy gondoltam, huszár egyenruhában érkezem, korban ez illik legjobban a csikósok és pörge kalapos pásztorok viseletéhez.
    Jól sejtettem, hogy lovacskámnak nem lesz túl nagy kedve a hosszú vágtákhoz a csörömpölő szablyával és karabéllyal az oldalán, így jól elfáradva érkeztünk mindketten a 15 km-es út végére.
    A ruha aktualitását illetően nem csalódtam, ami a kort illeti, csak tévedtem egy kontinensnyit. A vadnyugati hangulatból kissé kilógtam...
    Kicsit szomorúan láttam, hogy a magukat lóháton igencsak otthonérző lovasok, akik tényleg ügyesen, természetesen ülik meg a lovat, szinte mind Western nyeregben ülnek, Cowboy kalapot és kabátot viselnek.
    Ránézésre nem is gondolná az ember, hogy a világ legszínesebb lovas kultúrájú országában jár.
    Rossz volt, hogy egy lovas napon nem volt hova megkötni a lovakat, így távol mindentől, a mező szélén álló bozót bokraihoz kellett pányvázni.
    Egész nap folytak a különböző kocsiversenyek. Itt már mindenki ügyelt a fogathoz illő ruházatra, magyaros viseletre.
    Volt még csikósbemutató, főzőversen és egész nap koncertek, néptáncbemutatók, táncházak a felállított színpadon.
    A huszárruha láttán azért mindenkinek volt egy-két jó szava, szerencsére ez még mindenkinek megdobogtatja a szívét Magyarországon. A büfénél például egy úr nem engedett fizetni, mert az ő öregapja is huszár volt. A borús időben jól esett a forralt bor.
    Sötét este, hullafáradtan értünk haza lovacskámmal.

Tóth Tihamér kapitány

A találkozó hivatalos oldala:
XI. Szent Mihály-napi Lovas- és Pásztortalálkozó (Csákvár)