A lovagi felszerelés: A LÁNDZSA

A felszerelés darabjai webboltunkban megrendelhető!

    A lőfegyverek feltalálásáig talán a leggyakoribb fegyver a lándzsa volt. Igaz, hogy nem túl korszerűen, de 1848-ban még lándzsával szerelték fel a nemzetőröket a nagy lőfegyverhiány miatt.
    A lándzsák történetében nem nagyon lehet fejlődésről beszélni, mert korszaktól függetlenül mindig a harcmódhoz alkalmazkodott melyik típust használták.
    Egy igazi fejlődés történt, ez azonban már más területre tartozik, amikor a puskára szereltek egy lándzsahegyet, és így létrejött a szuronyospuska.
    A lándzsákkal kapcsolatban is rengeteg félreértés forog közszájon, és szinte mindig összekeverik a különböző típusokat.


(1) Hajítólándzsa, gerely | (2) Vaddisznólándzsa
(3) Szárnyas lándzsa | (4,5) Vívólándzsa
(6) Huszár kopja | (7) Lovagi kopja

    Dobólándzsák (1) (gerely, kelevéz): A dobólándzsa mindig orrnehéz, így ha repül, biztosan a hegye fog becsapódni. A legtöbb filmben a lándzsákat hajigálni szokták, ez azonban nem túl praktikus használat. Ha eldobom a fegyverem, akkor az olyan, mintha oddadnám az ellenségnek. Az ókorban ez még szokás volt, ám a komoly hadseregek mint a római, olyan dobólándzsát használtak, aminek becsapódáskor (legyen az pajzs vagy ember) letörik a hegye. Így, ha azt az ellenség felvette, csak életlen és hegyetlen bot maradt a kezében. Képzeljük milyen lehetett bottal, vagy rövid karddal harcolni a lándzsás sereg ellen.
Ezeket a középkorban főleg várvédelemben, vagy a vadászatra használták.

Vívólándzsa (4, 5)

Ez a leggyakoribb típus. A legfontosabb tulajdonsága, hogy a súlypontja középen van. A hegye rendszerint hosszú, éles vágóél (15-40 cm), és az alső végét is megvasalják, ami gyakran egy kisebb hegyben végződik. Olykor középen betekerik valamilyen anyaggal a markolatot, ha pedig lovasok használják, egy szíjhurkot is rögzítenek a közepére. A kengyelbe, egy kis tokba bújtatják az alját, a hurkot pedig a vállukra akasztják, így nem zavar a lovaglásban, nem kell fogni.
    Az ilyen lándzsát két kézzel fogják, (akár lóról is) és épp úgy vívnak vele, mint egy karddal. Csakhogy a hossza miatt jóval hatékonyabban. Manapság a legismertebb vívólándzsát használó harcos a Star Wars Dart Mol-ja. Az ő dupla lézerkardja egy klasszikus vívólándzsa.
    A kopja elődje az úgynevezett szárnyas lándzsa (3) volt. Ezt a X.-XI. század lovagjai használták. A vaddisznőlándzsához hasonlóan, kis kereszt alakú “szárnyat” kovácsoltak a köpüre. Még nem szorították a hónuk alá, de a kereszt-szárnnyal lelőkhették a lóról az ellenfelet. A maga korában az olyan jellegzetes lovagi fegyver volt, hogy Szt. István ilyet kapott ajándékba a német császártól, és ezt mint királyi jelvényt pénzére is ráverette.

Kopja (6, 7)

    Minimum 3 méter, de voltak 6 méteres változatai is. Kizárólag lovas fegyver. A lovas az egyik végét a hóna alá szorítja, a magas kápás nyeregben mereven megtámasztja magát és a vágtató ló teljes tömegét a lándzsa hegyére összpontosítva, iszonyatos erővel bármilyen vastag páncélt vagy pajzsot képes átdöfni. A kopja súlypontja a tompa végén van, hogy könnyen lehessen a pici hegyet célra állítani. Gyakran vékonyodik a hegy felé, szélesedik hátrafelé. Gyakori tartozék a kopjazászló. Ennek kettős a célja. Az egyik, hogy közel a hegyhez egy élénk színű, lobogó textil az ellenfél tekintetét folyton magára vonzza, a csúcs helyett, így azt sokkal nehezebb kivédeni. A másik, hogy több méterre a lovasok okozta porfelhő fölé magasodova, a különböző színű zászlók alapján lehetett tájékozódni, hogy melyik csapat hol helyezkedik el.
    A kopja hátránya, hogy egyszer használatos fegyver. Ha két lovas egymással szemben rohamoz, az jóval 150 km/h fölötti sebességkülönbséget jelenthet. Ilyen tempónál nem lehet visszarántani a fegyvert, így az felnyársalja az ellenfelet, mielőtt eldobná az ember. Ekkor kerül elő a többi kézifegyver.
    Épp ezért kötegelve, szekéren szállították a harcosok után a kopjákat, és minden ütközet után újat vettek.
    Ez a fegyver a XI. században terjedt el. A vívóládzsához képest sokkal primitívebb a használata, ám a lovagi páncélzattal párosítva olyan elsöprő erejű volt a hatása, hogy a lőfegyver elterjedéséig a kopjás nehézlovasság volt a csatadöntő fegyvernem. A lengyel vértes huszárok még a XVII. században is a tízszeres túlerőt a valószínű győzelem tudatában támadták meg.

Pika

A pika a kopja gyalogos ellenpárjaként, sokkal később jelent meg. A használatához fegyelmezett, gyakorlott zsoldossereg kellett, csakis csapatban hatékony fegyver.
    5-6 méter hosszú, néha még több is. A pikával több sorban felállva, valóságos sündisznót alkottak csapatukból, aminek 6 méteres tüskéit lehetetlen volt kikerülni.
    A középkor végén kezdtek a vívólándzsából kialakulni a speciális szálfegyverek, melyek altiszti jelvényként szerepeltek, vagy lovasság ellni akadályt építetek belőle.

    Az utolsó lándzsák a dzsidak voltak melyek a vívólándzsa és a kopja határán mozogtak. Ezeket még az I. világháború elején használták a kozákok, dzsidások és ulánusok.

 A felszerelés darabjai webboltunkban megrendelhető!

Szólj hozzá! Címkék: felszerelés kultúra lovag hagyomány termékek tegez lovagi felszerelés
 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása