A lovagi felszerelés: A HIT

Rendhagyó módon a sorozat elején nem egy kovács vagy fegyverműves által készített eszközről lesz szó, hanem arról a „tartozékról” ami nélkül lovag nem létezett, és nem is létezhet soha.
A középkor- és vele együtt a lovagi eszme is- érthetetlen a kereszténység nélkül. A felbomlott Római Birodalom után nem maradt más összekötő kapocs az európai népek között mint a keresztény hit. A keresztény egyház maradt az egyetlen tekintély akihez a gyengék menekülhettek, legyen az falusi perpatvar vagy országok közti háborúskodás. És ami igazán meglepő volt, hogy az akkor még földi hatalom nélküli Egyház képes volt –Isten segítségével- tényleg segíteni a rászorulóknak.
Nyugat-európában, a „sötét középkor”legvéresebb idejében ,amikor minden földesúr a szomszédjával harcolt, borzalmas volt a közbiztonság és jóformán halott ember volt aki a lábát kitette az ajtón, a papság elhatározta hogy ez ellen tenni kell valamit. Meghirdették az „Isteni Fegyvernyugvás”-t. Ennek az Európa-szerte elhangzó felhívásnak kb. az volta lényege, hogy hétfőn szerdán és vasárnap nem szabad harcolni a többi napon viszont igen. És csodák-csodájára a tilalmas napokra a harcosok szögre akasztották kardjaikat és elkezdődött a fejlődés a „sötét középkor”-ból a „virágzó középkorba”.
Az Egyház lelki vezetésével megszületett „Krisztus katonájának”, a lovagságnak az eszméje.
Ez a lovagi eszme magasra helyezte a mércét. Önzetlenség önfeláldozás, gyengék védelme, önmegtagadás, engedelmesség, szelídség, bátorság,     becsületesség…Mindezek megtartása igen nehezen megy a mai napig is minden embernek, de ez lett a lovagság elé állítva, mint elérendő cél. És hogy ez nem maradt teljesen pusztába kiáltott szó, azt bizonyította a történelem.
Nézzük csak meg a spanyolok harcait, az országukat elfoglaló arabok ellen, El Cid történetét.
 Nálunk Árpád-házi királyaink, lovagkirályaink, mint Szent László,II. Géza, III. Béla, Imre élete tanúskodik bátorságukról és lovagi tetteikről.
Különös az első jeruzsálemi fegyveres zarándoklat története is. Az a több tízezer lovag,harcos és egyszerű zarándok akik sokszoros túlerőn verekedték magukat keresztül, rettenthetetlen elszántságról és hitről tett bizonyságot.

A Templomos lovagok zászlója fekete-fehér volt, hogy emlékeztesse őket: a Jó és a Rossz harca folyik.

Mai istentelen korunkban nem is szeretnek az Első Keresztes Hadjáratról (ahogyan manapság nevezik) beszélni. Ennek eseményei ugyanis emberi ésszel és logikával, Isten segítsége nélkül felfoghatatlanok.
A keresztény lovagi eszményt a szerzetes lovagrendek teljesítették be, akik egészen az Úrnak szentelve, örökös imában és a gonosz elleni harcban töltötték életüket. A Johanniták rendje mind a mai napig működik (Máltai szeretetszolgálat), mindig az idők követelményeihez igazítva tevékenységét.
A keresztény lovagtól származik a lovagiasság fogalma, mely mind a mai napig meghatározó az emberiség sorsának alakulásában.
Ha a középkor történelmét szeretnénk megérteni, ennek világát szeretnénk megeleveníteni, meg kell ismernünk a középkori emberek gondolkodásának legfontosabb motívumát is, a kereszténységet.
Álljon itt egy részlet a Szentírásból, ami megmutatja, hogyan fegyverkezzen fel az, aki a világban jelenlevő gonoszság ellen akar harcba vonulni. Ez a fegyverzet soha nem avul el, amíg a világ fennáll, de ha valaki e nélkül indul harcba, nincs esélye a győzelemre.

„…erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak a kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, vagyis az Isten szavát.”
/Ef 6.10-17/