A lovagi felszerelés: AZ ÖV

2010.10.11. 06:00

A felszerelés darabjai webboltunkban megrendelhető!

„Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét,..”
/Ef 6.14/
Az ókorban és középkorban a szabad embert az övről lehetett megismerni. Fordítva a mai napig így van, hisz a börtönben most is egyből elveszik a rabtól az övét. Régen pedig, ha valakit még meg is akartak alázni, akkor övét és kardhüvelyét a nyakába akasztották, és úgy állították közszemlére. A keresztény világban ugyanis az igazságot és szabadságot az öv jelképezi, Isten Igéjét, szavát pedig a kard. Így jelezték: ezt az embert az igazság fojtogatja, szavai pedig üresek mint a kard nélküli hüvely.
A felnőtté avatást számtalan népnél a felövezés szertartásával jelezték, mind keleten, ahol az ifjú férfi ekkortól kezdve viselhette díszes övét, mind nyugaton, ahol a lovaggá avatás alkalmával, karddal övezték fel az ifjú lovagot. Krónikáink például ifjú szent István királyunk karddal felövezését említik.
Többféle övet is meg kell különböztetni: az egyszerű nadrágszíjat,a ruházat fölött viselt díszövet és a fegyverövet.
Néha mindhármat viselték, pl. a magyar huszároknál, volt egyszer a nadrág korcába fűzve egy vékony derékszíj. A dolmány fölött viselték a zsinórövet, amiről viselője rangját is meg lehetett állapítani és a hasra érkező kardvágást is jól felfoghatta, valamint egy három karikás övön viselték a szablyát és a tarsolyt.
Ezeket az övfajtákat kombinálhatták is. Jellegzetes dísz például a sálöv, amikor egy több méter hosszú selyemsálat tekernek a derékra. Ez általában keleti a jellegű viselet része volt, de a XVI.-XVII. században, egész Európában elterjedt.
Említettük a magyaros zsinórövet, ahol több köteg gyapjú, selyem vagy akár arany zsinórt tekernek és bandázsolnak szorosan egymás mellé, több kötegbe.
Nagyon ősi ruhadarab a székely öv is. A széles bőrövet úgy varrják össze, hogy levelet, pénzt, vagy akár kést is lehet rejteni a két réteg bőr közé.
Fegyverövet egész bizonyosan azóta készítenek, mióta harcosok léteznek. Ezt mindig úgy készítették, hogy valamennyi fegyvert rá lehessen akasztani, mégse zavarja viselőjét a harcban. Ezért mindig karikákkal, kampókkal és kis segédszíjakkal egészítették ki. A különböző fémvertetek, melyek eleinte a puhább bőrök merevítésére és erősítésére készültek, egyre díszesebbek lettek. Így az arannyal, drágakövekkel ékített kardkötőszíjak is falvakat érő díszövvé váltak.
A fegyveröv elsősorban a kardokhoz készült, két fő típusa van. Az egyenes kardokat főként függőlegesen, a görbéket többnyire a vízszinteshez közeli állapotba szokták helyezni (persze vannak azért eltérések is). A vízszintes kardviselés kényelmesebb, kevésbé botlik meg az ember a saját karjában és a görbe szablya magától nem nagyon tud kicsúszni . A hüvelyt úgy készítik, hogy a kard megszorul benne de egy kopott tokból ki tud csúszni az egyenes kard - például mikor a ló fejébe veszi hogy egyedül kényelmesebb -, ezért ezeket célszerűbb függőlegesen lógatni.
Egy lovas harcosnak célszerű íjat, tegezt, kardot, tarsolyt, és ami csak szóba jöhet az övén hordani, mert gyakran maradtak fenn olyan beszámolók híres harcosokról, hogy egy csatában három-négy lovat is kilőttek alóluk. Ilyenkor a nyeregre akasztott fegyver is könnyen kárba vész. Általános szabály persze itt sincs,és majd mindenki saját lehetőségei, és vérmérséklete szerint intézte a málházást. Kb. az 1700-as években kezdtek kialakulni a reguláris hadseregek, és csak ettől kezdve lett minden felszerelési tárgynak pontos viselési szabályzata.
Végül egy elterjedt tévedésről ejtsünk szót: a honfoglaló magyarok bizonyosan nem hordtak hosszan a térdükig lelógó veretes övet, legfeljebb otthon ha nem voltak fegyverben, vagy mikor eltemették őket. Az ilyen lógó, mindenbe beleakad, lovaglás közben pedig pont a vitéz térde alá csúszik, és garantáltan véresre horzsolja a lábát.
Valószínűleg egy olyan kardszíjról lehetett itt szó, aminek a csatos párja a kardhüvelyre volt erősítve és ez a díszes segédszíj tette lehetővé az állíthatóságot.
Érdekes megemlíteni még a fonott lovagi övet. Valószínű, hogy ez a szerzetes lovagrendek találmánya, hiszen ők nem hordhattak ékszereket, márpedig a fémveretek igen díszessé teszik a felszerelést. Viszont sokszorosan a hüvely köré tekerve a bőrszíj jól megfogja a fegyvert. A korabeli Templomos, Johannita és Teuton lovagok ábrázolásain láthatóak a legváltozatosabb formában ezek az egyszerű de mégis szemet gyönyörködtető fonások.