Közhírré tétetik!!!!

Megjelent egyesületünk legújabb száma, mely Balassi Bálint emlékével kapcsolatban tesz közzé információkat. Történelmi olvasámnyokkal, beszámolókkal, képekkel, érdekességekkel, rejtvénnyel. Megtaláljátok benne legfrissebb árainkat, és várható programjainkat is. Olvassátok figyelmesen, hátha számotokra is rejt fontos újdonságokat!

Jó olvasgatást kívánunk:
Kapitány és Lovagi Hírnök

LETÖLTÉS

A felszerelés darabjai webboltunkban megrendelhető!

 Íjat már az ősember is használt, a nyílvesszőket pedig már ekkor is egész biztos összefogták valami módon a szállításhoz.
          Meglepő, hogy a legegyszerűbb nyíltegezért mégsem az őskorba, vagy az őserdei primitív törzsekhez kell utazni, hanem a középkori Nyugat-Európába, Robin Hood világába. Itt is használtak azért különböző tegezeket, de furcsa módon a híres angol íjászok többnyire vászonba tekerték nyílvesszőiket és kötéllel átkötve vetették a vállukra. Ha lőni akartak kikötötték a vászongöngyöleg egyik végét. A hadseregek szekéren hordóban szállították a nyílvesszőt, csata előtt kiosztották, az íjászok pedig maguk előtt a földbe szúrták. A nyugati íjászok nem voltak túl mozgékonyak.
     Ennek persze az volt a fő oka, hogy itt az íj és nyíl a szegények fegyvere volt, míg a gazdagok megvetették az íjászokat.
     A 2 méteres long-bow íjat pedig nem lehetett sem íjtegezben hordani, sem lóhátról használni.
    A tegez jellemzően a keleti fegyverzet része. Itt a királyi jelvény is volt az íj. Az ókorban íjat és tegezt még a pénzekre is ráverették.
Háromféle íjász eszköznek készítettek tokot, egy honfoglalás kori lovas-íjász mindhármat viselte. Egyet a nyílvesszőnek, egyet a leeresztett, és egyet a felajzott íjnak. Ezt manapság készenléti íjtegeznek nevezik. Különös, hogy a magyar nyelvben, mely pedig oly színes, mindhármat ugyanaz a szó jelöli. Esetleg a puzdra kifejezés jöhet szóba, de ez is éppúgy jelenheti a nyíl vagy íjtartót is.
    Az első tegezábrázolások a tudomány által ma asszírnak és szkítának nevezett népekhez fűződnek.
           Az asszír lovas-íjászok háti tegezt használtak, a szkíták azonban kombinált íj és nyíltartó résszel készült tegezt, amit a bal oldalon az övükön viseltek. Mivel ekkor még nem volt kengyel, nem tudtak volna lóra ugrani, ha mindkét oldalon fegyverek lógnak.
          A  hunok már feltalálták a kengyelt, aminek segítségével könnyebb a nyeregbe szállás, így ők már mindhárom tegezfajtát hordták. Az íjat bal, a nyílvesszőt jobb oldalon viselték. Mivel a lovas-íjász hadrendben a balkezesek külön csapatban, a jobbszárnyon voltak, valószínűleg ők fordítva szerelkeztek.
Nézzük a különböző a típusokat!
Amit a mai lovas-íjászok nem használnak, az a leeresztett íjat tároló puha vízálló bőrtok. Mindig ebben tartották az íjat és csak a harc előtt ajzották fel és tették át a készenléti tegezbe. Egyrészt a mai üvegszálas íjak jobban bírják a felajzást és a nedvességet, másrészt töredékébe kerülnek, mint ezer éve, ragasztott társaik. Nem kell őket annyira óvni, és mostanában ritka a mindennapos, reggeltől estig tartó íjhordás is.
    A készenléti tegez követi a felajzott íj formáját. Annyira szoros, hogy nehogy kiessen az íj, de könnyű legyen kirántani és visszadugni. Lehet húrral fölfelé vagy lefelé, illetve a felül levő végével előre vagy hátra is viselni, mindegyikre láthatunk példát a régi ábrázolásokon.
    A nyíltartó sokféle lehet.
    A perzsa gyalogosok háti tegezébe legalább 100 vessző férhetett.
    Az asszírok és a XIX. századi indiánok háti tegezből lovas-íjászkodtak, de az ő íjaik és vesszőik még rövidebbek voltak. Hosszú 70-80 cm-es nyílvesszőt lóháton  nehéz kihúzni. Ezért a lovasok inkább oldaltegezt használnak.
    A lovas-íjász hadseregek sok vesszőt igényeltek, így nagy, 50-100 vesszős zárt tegezt hordtak. Ezek alul-felül nyithatók. Alulról heggyel felfelé töltenek és becsatolják, majd mikor felülről kihúzzák a vesszőt, ez a mozdulat még a tollat is lesimítja. A hegyeknek azért is kellett felfelé állni , hogy a harcos a sokféle nyílhegy közül, mindig a megfelelőt választhassa ki.
    Amikor ilyet készítettem zavart, hogy zörögnek, ütődnek benne a nyilak. Pont ekkor olvastam azonban egy bibliai zsoltárt, aminek egy részlete a büszke harci paripát írja le, akinek „csörömpöl a tegez az oldalán”. Íme egy kiváló példa a kísérleti régészet és a korai kútfőadatok találkozására. 2500 évvel ezelőtt éppúgy zörgött a tegez mint ma.
    A lapos tegezekbe kevesebb vessző fér (kb. 10-25, ami viszont nem lötyög), nyitottak, csak a nyílvessző felét takarja, de bármikor elő lehet őket rántani. Rengeteg formában készültek az évszázadok alatt.
Ami bizonyos, hogy olyan kör keresztmetszetű zörgős tegez, ami a vessző feléig, kétharmadáig ér, csak sportcélokra használható. Már egy kisebb kirándulásnál is lépten-nyomon kipotyognak a vesszők, de az első futásnál szinte azonnal.
    Érdekes, hogy a lovas-íjászok majdhogy minden ábrázoláson másként viselik a tegezeiket. Jómagam már több ezer tegezt készítettem az elmúlt évtizedben, de ha lovas-íjász megrendelőm akad, mindig egyéni felfüggesztést kér. Valahogy lovon mindenkinek máshogy esik kézre a fegyvere.
    Mivel ezek az eszközök igen nagy felületűek, kívánják a díszítést, ami mindig az adott kultúrához igazodott. Az utolsó európai, lovas-íjászokat alkalmazó hadsereg a török volt. Tőlük sok selyemmel bevont, arany-, vagy ezüstskófiummal (ezüstszállal) hímzett, nemesfém vagy drágakő veretekkel díszített tegez marad fenn és látható a múzeumainkban.
       A magyar lovagi fegyverzethez – a nyugatival ellentétben – hozzátartozott az íjász-felszerelés. Annál is inkább, mert a közhiedelemmel ellentétben nem csak a könnyűlovasok íjásztkodak. A szarmaták, pártusok, hunok, magyarok, bizánciak, mongolok, törökök, japánok és minden lovas nép hadseregében ott voltak a talpig páncélos lovas-íjász elit-alakulatok mint legütőképesebb egységek. Mint leggazdagabb katonák, valószínűleg ők díszítették legdrágábban tegezeiket is, így ezek maradtak meg napjainkig a világ kincstáraiban.

A felszerelés darabjai webboltunkban megrendelhető!

A fagyos, hideg télben jólesik visszaemélkezni a nyári edzőtáborok izzasztó csatáira és izgalmas élményeire. Az alábbi képek Kisnyalkán készültek, ami egy fantasztikus táborozás emlékeit elevenítheti fel emlékeinkben, de csak azoknak akik ott voltak.

Sikeresen megtartottuk az előszilveszteri portyánkat, melyet tulajdonképpen egy filmforgatás köré rendeztünk.
Különböző jelenteteket vettünk fel a havas tájon mínusz 5 fokos hidegben, ami a forgatókönyv szerint egy érdekes középkori történet fog elmesélni.
Apródjaink, fegyvernökeink és palotáskisasszonyaink nagyon ügyesen álltak helyet és profi színészeket megszégyenítő teljesítményt nyújtottak, melyet ez úton is szeretnénk nekik megköszönni!
Az alábbi videó egy kis ízelítőt ad a forgatásról.

Új csizmák árai:

Az általunk készített csizmákat, nagyobb vásárlása esetén, visszavesszük, ill. beszámítjuk az új lábbeli árába.

A teljesen elhasznált és újra eladhatatlan csizmákat nem vesszük vissza!
Az árbecslés jogát fenntartjuk!

Megjelent egyesületünk legújabb száma. Történelmi olvasmányokkal, beszámolókkal, képekkel, érdekességekkel, rejtvénnyel. Megtaláljátok benne legfrissebb árainkat, és várható programjainkat is. Olvassátok figyelmesen, hátha számotokra is rejt fontos újdonságokat!

Jó olvasgatást kívánunk:
Kapitány és Lovagi Hírnök

LETÖLTÉS

A felszerelés darabjai webboltunkban megrendelhető!

    A lőfegyverek feltalálásáig talán a leggyakoribb fegyver a lándzsa volt. Igaz, hogy nem túl korszerűen, de 1848-ban még lándzsával szerelték fel a nemzetőröket a nagy lőfegyverhiány miatt.
    A lándzsák történetében nem nagyon lehet fejlődésről beszélni, mert korszaktól függetlenül mindig a harcmódhoz alkalmazkodott melyik típust használták.
    Egy igazi fejlődés történt, ez azonban már más területre tartozik, amikor a puskára szereltek egy lándzsahegyet, és így létrejött a szuronyospuska.
    A lándzsákkal kapcsolatban is rengeteg félreértés forog közszájon, és szinte mindig összekeverik a különböző típusokat.

(1) Hajítólándzsa, gerely | (2) Vaddisznólándzsa
(3) Szárnyas lándzsa | (4,5) Vívólándzsa
(6) Huszár kopja | (7) Lovagi kopja

    Dobólándzsák (1) (gerely, kelevéz): A dobólándzsa mindig orrnehéz, így ha repül, biztosan a hegye fog becsapódni. A legtöbb filmben a lándzsákat hajigálni szokták, ez azonban nem túl praktikus használat. Ha eldobom a fegyverem, akkor az olyan, mintha oddadnám az ellenségnek. Az ókorban ez még szokás volt, ám a komoly hadseregek mint a római, olyan dobólándzsát használtak, aminek becsapódáskor (legyen az pajzs vagy ember) letörik a hegye. Így, ha azt az ellenség felvette, csak életlen és hegyetlen bot maradt a kezében. Képzeljük milyen lehetett bottal, vagy rövid karddal harcolni a lándzsás sereg ellen.
Ezeket a középkorban főleg várvédelemben, vagy a vadászatra használták.

Vívólándzsa (4, 5)
Ez a leggyakoribb típus. A legfontosabb tulajdonsága, hogy a súlypontja középen van. A hegye rendszerint hosszú, éles vágóél (15-40 cm), és az alső végét is megvasalják, ami gyakran egy kisebb hegyben végződik. Olykor középen betekerik valamilyen anyaggal a markolatot, ha pedig lovasok használják, egy szíjhurkot is rögzítenek a közepére. A kengyelbe, egy kis tokba bújtatják az alját, a hurkot pedig a vállukra akasztják, így nem zavar a lovaglásban, nem kell fogni.
    Az ilyen lándzsát két kézzel fogják, (akár lóról is) és épp úgy vívnak vele, mint egy karddal. Csakhogy a hossza miatt jóval hatékonyabban. Manapság a legismertebb vívólándzsát használó harcos a Star Wars Dart Mol-ja. Az ő dupla lézerkardja egy klasszikus vívólándzsa.
    A kopja elődje az úgynevezett szárnyas lándzsa (3) volt. Ezt a X.-XI. század lovagjai használták. A vaddisznőlándzsához hasonlóan, kis kereszt alakú “szárnyat” kovácsoltak a köpüre. Még nem szorították a hónuk alá, de a kereszt-szárnnyal lelőkhették a lóról az ellenfelet. A maga korában az olyan jellegzetes lovagi fegyver volt, hogy Szt. István ilyet kapott ajándékba a német császártól, és ezt mint királyi jelvényt pénzére is ráverette.

Kopja (6, 7)
    Minimum 3 méter, de voltak 6 méteres változatai is. Kizárólag lovas fegyver. A lovas az egyik végét a hóna alá szorítja, a magas kápás nyeregben mereven megtámasztja magát és a vágtató ló teljes tömegét a lándzsa hegyére összpontosítva, iszonyatos erővel bármilyen vastag páncélt vagy pajzsot képes átdöfni. A kopja súlypontja a tompa végén van, hogy könnyen lehessen a pici hegyet célra állítani. Gyakran vékonyodik a hegy felé, szélesedik hátrafelé. Gyakori tartozék a kopjazászló. Ennek kettős a célja. Az egyik, hogy közel a hegyhez egy élénk színű, lobogó textil az ellenfél tekintetét folyton magára vonzza, a csúcs helyett, így azt sokkal nehezebb kivédeni. A másik, hogy több méterre a lovasok okozta porfelhő fölé magasodova, a különböző színű zászlók alapján lehetett tájékozódni, hogy melyik csapat hol helyezkedik el.
    A kopja hátránya, hogy egyszer használatos fegyver. Ha két lovas egymással szemben rohamoz, az jóval 150 km/h fölötti sebességkülönbséget jelenthet. Ilyen tempónál nem lehet visszarántani a fegyvert, így az felnyársalja az ellenfelet, mielőtt eldobná az ember. Ekkor kerül elő a többi kézifegyver.
    Épp ezért kötegelve, szekéren szállították a harcosok után a kopjákat, és minden ütközet után újat vettek.
    Ez a fegyver a XI. században terjedt el. A vívóládzsához képest sokkal primitívebb a használata, ám a lovagi páncélzattal párosítva olyan elsöprő erejű volt a hatása, hogy a lőfegyver elterjedéséig a kopjás nehézlovasság volt a csatadöntő fegyvernem. A lengyel vértes huszárok még a XVII. században is a tízszeres túlerőt a valószínű győzelem tudatában támadták meg.

Pika
A pika a kopja gyalogos ellenpárjaként, sokkal később jelent meg. A használatához fegyelmezett, gyakorlott zsoldossereg kellett, csakis csapatban hatékony fegyver.
    5-6 méter hosszú, néha még több is. A pikával több sorban felállva, valóságos sündisznót alkottak csapatukból, aminek 6 méteres tüskéit lehetetlen volt kikerülni.
    A középkor végén kezdtek a vívólándzsából kialakulni a speciális szálfegyverek, melyek altiszti jelvényként szerepeltek, vagy lovasság ellni akadályt építetek belőle.

    Az utolsó lándzsák a dzsidak voltak melyek a vívólándzsa és a kopja határán mozogtak. Ezeket még az I. világháború elején használták a kozákok, dzsidások és ulánusok.

 A felszerelés darabjai webboltunkban megrendelhető!

November elején indult a Figurka Játék Kommandó, amiből egyesületünk sem maradhatott ki. Tegnap délután egy Klauzál téri játszótéren elhelyztük a becsületes megtalálóra váró fa kardot egy csúzda tetején. Most izgatottan várjuk a híreket. Reméljük igazi meglepetést okozunk vele a mai első csúzdázónak:).

Apród és lovagi köpeny árak és csere feltételek

1. Új köpeny vásárolható raktárról bármikor, használt a készlet erejéig.
2. A használt köpenyeket, bármikor nagyobbra cseréljük, az árlista szerinti értékegyeztetéssel.
3. Az alsós köpenyeket díjmentesen cseréljük használt felsősre.
4. Felnőtt méretű használt köpenyünk általában nincsen.
5. A ruha állapotától függően, az egyedi elbírálás jogát fenntartjuk!

"VÉRTES" Egyesület